Hej, mennyi emberről írnék!!!
Túl közel vannak...
.................................
Hosszú mondatokat írtam és kitöröltem. Nem megy.
Akik naponta adják az erőt, a segítséget, akik naponta tűrik, hogy megperzseli őket a lobogásom, akik ösvényeket taposnak nekem, vagy éppen beállnak az ajtókba: "jártam bent, neked nem itt van dolgod", akik elhiszik álmomat, akik csak féltenek. Több százan vannak, hihetetlen jó érzés, köszönöm...
De írni erről nem lehet, még nem. Apró jelekből úgyis rájössz, igen Ő is, Ő is, és Ők is, kérlek úgy olvasd a többi írást, hogy vedd észre benne a "Jóembereket".
Én meg régi történetekből megmutatom, hogy már régen is szerencsés voltam. Általában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.