Picksi

A 30-as, 40-es években születtek azok a tehetséges szovjet és amerikai fiatalok, akiket - talán a háború hősei, talán a technikai érdeklődés, talán a kalandvágy miatt - érdeklődésük a repülés felé sodort. Aztán hirtelen a pilóták elit-osztagában találják magukat és pár év múlva "kiválasztódnak": ők az első űrhajósok.
Közben évtizedek (évszázadok?) óta fizikusok, kémikusok, matematikusok, csillagászok, biológusok, a hadászati tudományok legnagyobb elméi és sok-sok álmodni is tudó zseni összerakja azt a temérdek információt, aminek eredményeként az ember kijut a világűrbe.
A résztvevők mindennel számoltak, mindent tudtak, így a sok-sok csoda felkészülten érte őket. És mégis, mindenkivel megtörtént a Váratlan, amiről elakadó lélegzettel beszélnek, amit a legszebb pillanatként éltek meg: az első pillantás a "Kék Bolygóra".
Évek óta lesem a különböző beszámolókban e pillanat leírását, magamban ez a mércéje a ember által megélhető csodának.

Ki tudta, hogy a hatéves Picksi zenei általánosba iratása, a gimnáziumi énekkarban mellettem éneklő O. jazz-zongorázása, több kiváló zenepedagógus és zeneművész kisugárzásának kivédhetetlen közelsége hogy épül a zsigereimbe. Aztán majd' húsz évvel késöbb egy jóbarát és egy szerelem hatására mindez feléled és "a pilóta készen áll".
Közben a hangszerek tudósa már évek óta gyűjti az instrumentumokat és az ötleteket, hogy aztán ilyenné tegye a Muzsikus Kávéházat. És sok-sok családban évtizedek óta a gyakorlás monotómiája az életmódrendező, aminek eredményeként sok-sok álmodni is tudó zseni zongorázik, hegedül, dobol, trombitál, gitározik és persze énekel próbatermekben, zeneiskolákban és pódiumokon. És mindennek az eredményeként összeállnak és megvalósulnak a tervek: az előadások, a plakátok és programfüzetek, a honlap, a kulturális egyesület, új koncert-helyszínek, ámulatbaejtő produkciók, az első lemez ötlete: sok-sok csoda, amire persze számítottunk, de a megvalósulás hihetetlen tempója szédítő.
Pár napja elszaladtam az "A Muzsikus Világa 2007" lemezünk gyártójához, szóltak, hogy az első példány elkészült, át tudom vinni egy esetleges szponzorhoz. A kocsimban a készülő cd kiírt dalai szólnak - a nálunk fellépő barátaink legjobb számai. A borító fotóinak (hála érte Fodor "Pege" barátunknak) minden részletét tudtam, hiszen otthon már kinyomtattam.
Aztán kézbevettem, kinyitottam a tokot és ott volt az én "Kék Bolygóm".

Először megláttam a valóságos szépséget. Igen: a korongon gyönyörű, aranysárga színvilágú karácsonyi fotó a Muzsikus Kávéház belsejéről, általam még sose látott csillogással (milyen festékkel nyomhatták?). Önmagában csodaszép. Csodaszép.
És egyszerre eszembe jutott az út, ami ide vezetett: annak a rengeteg embernek a munkája, aminek eredménye, hogy most van mire rátekinteni.

Az ürhajósok a Földre szépségének határtalanságával értették meg: a Világ mennyit tett, hogy ez a pillanat az övéké lehessen.

Szeretném, ha értenéd mennyire hálás vagyok a Muzsikus Világnak azért a szerda délutáni pillanatért...