Picksi

A stoppolás vallás. 
Nagyujj fel és hiszel. Én ezzel a kéztartással közelebb jutottam a felebaráti szeretetben, mint a Klérus a kulcsolt ujjakkal.
És jöttek az autók és megálltak. Én gyóntam vagy gyóntattam.
Aztán kiszálltam, és a visszaintő sofőr kézmozdulatának sutaságát betudtam a feje körül éppen megteremtődött glória szokatlanságának.

A stoppolás életforma.
Elengeded a gyorsjáratot ("látjuk mi még egymást"), visszateszed a bérletet a zsebedbe és sétálsz pár lépést. Visszafelé, mert a buszmegállóba könnyen beáll az autós, pláne, ha látják is, milyen jó ember ő. Észrevetted? Egy faluban biztos megáll a környékbeli autós egy szakadt srácnak, de soha a csinos lányoknak. Faluszáj. Városok határában ez fordítva van. (jó tudom, ma már másért állnak a lányok a városszélen, de én még a '80-as években stoppoltam) 
Egyszer használatos barátságok (kiszállás után eldobandó), a bárkivel egyetértés szabadsága, sokszor szerepjátékok. Váratlan őszinteségek és furcsa hazugságok.

Engem is meglep, hogy ezek jutnak eszembe, ha a stoppolásaimra gondolok, azt hittem, hosszan sorolom majd azokat a konkrét eseteket, amiből "példaértékű" történetek lehetnek: milyen "jóemberek" vettek fel. Persze vannak a fejemben arcok: a néni a kis Trabantjával, aki "csak a gitárom miatt bízott bennem", a gazda, aki Tátról Pápáig vitt ("de itt most eszel velem egy dögöset, öcsém"), a "nagyon gazdag vállalkozó", akinek a csodamercije elé kiálltam,mert akkor már egy órája nem jött egy autó sem a bakonyi rengetegben (már azt gondoltam: " ha most kitört a világháború, itt azt sem tudom meg..."). Ő mesélte ('88-ban!), hogy a családja lent lakik a balatoni kúrián, de neki sokszor heti két napot is fel kell jönnie Pestre.
Német hippyk, igazi ezeréves vw-busszal, tele üres üvegekkel és furcsa szaggal minden.
Vagy az első kimenőm a katonaságtól (6 óra volt a Budaörs-Dorog-Budaörs útra), a sofőr jó fej akart lenni, 40 km, 20 perc, 10 éves Lada, 5 infarktus.  
És a "Szuperbogár", egy csodálatosan megcsinált kis autó, aminek beszálláskor nagyon becsaptam az ajtaját, mire a fiatal srác azonnal ki is szállított. Lehet, hogy igaza volt.
A legszörnyűbb az volt, amikor két kilométer után elütöttünk egy hatalmas kutyát (valahogy elsétált, eltűnt), a hűtő összetörött. Ott álltam bután, a pilóta mondta, menjek nyugodtan...   
A mexikói foci-vb 0-6-os meccsének napját az út szélén álltam végig, senki nem volt az utakon.      
Állapítsuk meg: nincs igazi "jóember" élményem. Furcsa...