Hóvakság
A téren a helyem, csak mert költő vagyok?
„forradalmár költő” – mondták régi nagyok.
Buzgó háttér legyek apró szónok mögött?
Eszme kell ihlethez? – más is ott dörmögött.
Pártházak mélyén is jó pár író lapít
Tudják, ki most kitart, fizetik sorait.
Vagy osztom az igét, ahogy én gondolom
Hadd tagadhasson meg barát, testvér, rokon.
Inkább elhallgatok. Mondd azt, hogy gyávaság
Csúcson, gleccser mélyén: szikrázó hóvakság
Amit én most én érzek, s látok más fejekben,
Könnygáz-ködök mögött villogó szemekben.
Még egyszer: hóvakság. De nem fehér botok
Kopogása lesz majd – kedves tábornokok –
A végső ütem, ami lezárja a gondot?
Ne szolgáljatok ki vakon egy bolondot.
Még egyszer: hóvakság. Nagy volt a havazás.
Vakító hatalom. Vadító szavazás.
Reméltem, utána végre tisztán látunk.
Még azt is értenénk, hogy a hóban fázunk.
Nem hagyták érteni. Talán nem is volt mit.
Összehordtak mindent, hetet-havat, hol-mit.
És ettől hóvakság. Eltűnt az értelem
Bölcs versből idézem: „Több kell, az érzelem
S nem holmi érzés, de seb és szenvedély
Keresni, hogy mért élj, szeress, szenvedj, remélj”
Ezt dobtuk a kútba. Ezt hagytuk elveszni
Szívünkön barikád, nem lehet szétverni
Pedig ezzel lenne, munkánk, nem is kevés
Elhagyni a dobozt, amiben Te is élsz,
Meg ő is és mi is, sok éves skatulya
Aki beleszorult, mint egy bamba gulya
Ki jól érzi magát, akol melegében
Nem hisz ő már régen mezők erejében
Talán nem emlékszik, talán nem is tudja
Pedig átment rajta. Hóvakság a múltra?
Hisz egyszer ott álltunk, szívtuk a levegőt
Friss volt, kicsit csípett, éreztük az erőt
Később továbbmentünk. Karámokra vágytunk?
Fárasztó volt a jó? Védelmet találtunk?
Nem tudom. Már mindegy, szépen betereltek,
Téged egy pirosba, mást meg más színesbe
És most állunk bénán, mit kellene tenni?
Fejelni a deszkát? Csendben szédelegni?
Átugrani oda, ahol mások híznak?
Önként jelentkezni? Vágóhidak hívnak…
Kicsit csendesedjünk. Reméljük az egész
Költői lázálom. Inkább rossz, mint merész.
Talán csak hóvakság. És mert úgyse látsz most
Csukott szemmel, csendben jobb álmokat álmodsz.
És talán meglátod, mért mondom így: rabság.
Ha kilátsz a múltból: elmúlt a hóvakság.
Budapest, 2006 10 25
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gaborchi 2007.12.22. 18:58:21