Írtál valaha prózát, verset?
Milyen jó volt az újság szélére, naptár tetejére feljegyzett gondolat-cseppeket, a busz kapaszkodóján, fürdőkád peremén teleírt okosság-cetliket este összerendezni, aztán újra és újra kiradírozni a túlbonyolított mondatokat, furcsa rímeket. Késöbb kevesebb lett az ihlet, több lett a fáradság és egyre vékonyabb mappa kellett az "éves terméshez".
Persze vannak helyzetek, amikor jobb kiírni magadból, mint elmondani, de hol van már az iskola, a sereg, a menyasszony, a zene...
Vagy húsz év elszáll és azt veszed észre, hogy a tollad beszáradt, viszont már úgy gépelsz a PC-be mindent, mint apád egykori titkárnője, akitől anno megkérdezted: "Hol tanult zongorázni?".
És jó pár éve már az olvasmányaidat is csak a netről töltöd le és megszokod, hogy barátaid legjobb gondolatait emailben olvasod.
2007: eljön a pillanat, amikor a google egy neked kedves "keresett szóra" kiad egy furcsa linket: www.xxxxxxx.blog.hu ahol az ikszek helyén barátod nickje áll. Persze már tudod, mi az a blog, de meglep, hogy pont ő ír ilyet. Elkezded olvasni (kicsit a bennfentesség öröméért, kicsit a kiváncsiságért) és szép lassan hiányérzeted támad: én miért nem írok?
No, hát akkor hajrá...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.