A Dakar Rally számomra sok mindent megtestesít: aki szereti az autóversenyt, a kihívásokat, az ember feletti teljesítményt, annak ez a verseny az ideális.
A 80-as években az „Autó-Motorból” kivágott képekkel díszített szobában, a 90-es években az első magyarokról érkező híreket hallgatva álmodoztam. Aztán 2002-ben komolyra fordult a rajongásom: egy haverom a Magyar Tereprally bajnokságban szerelt, még a szervizkocsi is igazi Dakart járt gép volt.
Még a svájci kultúr-tv képújságjában is eredményeket kerestem, hogy teljesebb legyen a házi statisztikám.
Még a svájci kultúr-tv képújságjában is eredményeket kerestem, hogy teljesebb legyen a házi statisztikám.
(Hallott valaki még Fonjallazról, a svájci motorosról?)
Az utóbbi két évben már teljes volt a műszaki hátterem a megfigyelésre: a magyar internetes fórumon a friss hírek, a dakar.com-on a versenyzők pillanatnyi pozíciói is láthatóak voltak, sokszor hajnalig izgultam egy-egy elakadt versenyző beéréséért.
Idén már idejében bejelentkeztem a fórumra, leadtam optimista tippjeimet a magyarokra és a győztesekre, letöltöttem a nevezési listát.
Az utóbbi két évben már teljes volt a műszaki hátterem a megfigyelésre: a magyar internetes fórumon a friss hírek, a dakar.com-on a versenyzők pillanatnyi pozíciói is láthatóak voltak, sokszor hajnalig izgultam egy-egy elakadt versenyző beéréséért.
Idén már idejében bejelentkeztem a fórumra, leadtam optimista tippjeimet a magyarokra és a győztesekre, letöltöttem a nevezési listát.
Aztán jött a hír.
Elmarad.
Két óra múlva hívott az a bizonyos szerelő-haverom, tudta én megértem a dühét. Akkor már bárgyún csak egy idétlen versszakot dúdolgattam: „Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek, kinek elvették a játékát…”
Aztán a fórumon olvastam több megközelítését az érzéseimnek.
”Ez olyan, mint a WTC volt 2001. 09. 11.-én.”
”Politikusok játékszere lettünk”
Aztán a fórumon olvastam több megközelítését az érzéseimnek.
”Ez olyan, mint a WTC volt 2001. 09. 11.-én.”
”Politikusok játékszere lettünk”
„Szegények, álmukat vesztették”
Másnap valaki beírta a már idézett Hofi-dalt is…
Másnap valaki beírta a már idézett Hofi-dalt is…
Nagyon sok elemzést olvastam francia-mauritán viszályról, az Al-Kaida megjelenésének szükségességéről (választás lesz az USÁ-ban), a hihetetlen anyagi veszteségről, a gusztustalan „meglovagoljuk a hírt” (ugye Villám Géza?) hozzáállásról, hősködésekről („én elindultam volna, ha hagyják”).
A fórumon megszólalt a karácsonykor sem látott szerelő-férj kedvese, akivel együtt izgultuk végig az indulást, és akivel sokan együtt sírtunk a lefújást követően.
Megszólalt a fotelből drukkoló és az évtizedek óta rallyban szerelő, a bölcselkedő, a sajnálkozó, a mások zsebében turkáló, a politikus, a versenyző, fogadatlan prókátorok tömege. És több ezer hozzászólásban csepülték egymás szavait, vitatkoztak, szitkozódtak, néha békültek. Nem bírták abbahagyni.
A fórumon megszólalt a karácsonykor sem látott szerelő-férj kedvese, akivel együtt izgultuk végig az indulást, és akivel sokan együtt sírtunk a lefújást követően.
Megszólalt a fotelből drukkoló és az évtizedek óta rallyban szerelő, a bölcselkedő, a sajnálkozó, a mások zsebében turkáló, a politikus, a versenyző, fogadatlan prókátorok tömege. És több ezer hozzászólásban csepülték egymás szavait, vitatkoztak, szitkozódtak, néha békültek. Nem bírták abbahagyni.
Tulajdonképpen én sem. Olvastam, háborogtam, lekapcsoltam, aztán minden nap mégis újra és újra. Ma is.
Hiányzik. Dakaratlanul is.
Hiányzik. Dakaratlanul is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.