Picksi

Tegnap kedves invitálást kaptam:

"Kedves Robi!

A napokban Pro Urbe (Budapestért) Díjat kaptam/kaptunk,melynek átadására november 17-én, szombaton kerül sor. Valamikor délben adják oda, ezért az estét szabaddá tettem - ami azt jelenti, hogy 19 órától szeretettel látok minden kedves barátot, ismerőst, Műhelybejárót, mindenkit, aki együtt volt, együtt van, s talán együtt lesz velem eztán is
itt, ezen a "szent" helyen.
Meggyőződésem, hogy ezt a díjat együtt kaptuk MI, NYITOTTMŰHELYESEK! Csak kellett valaki, akinek konkrétan a kezébe nyomhatják. Valószínűleg képtelen dolog mindenkit
elérni, egyáltalán számba venni, ezért szólj, kérlek, Te is mindazoknak, akikről azt gondolod, hogy itt a helyük....
A lényeg tehát: várlak szeretettel!

Baráti üdvözlettel: FintaLaci"

Aki nem tudná: a Nyitott Műhely Budapest egyik legérdekesebb helye: itt a kultúra és értelem minden fajtája lehetőséget kap: láttam már gyönyörű kiállítást, belefüleltem gyerekek képzőművészeti oktatásába, hallgattam "nagyon kemény" kortárs zenét, könnyed jazzt, irodalmi estet... Nagyon jó helyre ment a díj, ezúton is gratulálok!

Ami kicsit meglepett, az a levél. Márhogy én kaptam, saját email-címre, névre címezve.

Ismerjük egymást, de eszembe se jutott, hogy belekerülnék a név szerint ünnepre hívottak névsorába. Amikor elkezdtem a saját "Muzsikus" történetemet, jártam lent párszor, segítséget kérve. Önzetlenül átadott ötletei az akkor még szinte ismeretlen kérdezőnek, őszinte tanácsai nagyon sok kezdeti nehézségen átsegítettek. Egy-egy jó program ürügynek is jó volt, hogy újra és újra beköszönjek, lássam a szemét, szomorú-e még. Bár ő azt mondta, csak kicsit fáradt vagyok, sokszor láttam rajta, valami hiányzik. Nem ismerem közelről, de év eleji pár mondatából arra következtetek, nem értette meg a város (vagy néhány hivatala), milyen értéket teremt, őriz.

Az üzenet pénteken délben jött, szerencsére csak este olvastam el. Gyorsan autóba ugrottam, gondoltam a nagy tömeget elkerülve már péntek este csendesen gratulálok.
Meg se néztem, van-e program, így ledöbbentem, amikor hatalmas tömeg várt a Műhelyben. Az első asztalnál Berkes Balázs és Deseő Csaba köszönt rám, (aha, itt jazz van!) a másodiktól László Attila és Lattman Béla indult el felém. Sikerült tőlük megkérdeznem, "mi van itt?", kiderült ők játszanak, csak szünet van, furcsán néztek rám, ha nem ezért jöttem, akkor miért? A kiváló gitáros még megkérdezte: "azért maradsz a második részre?", most én néztem rá: komolyan gondolja, hogy elmegyek, ha már sikerült "betévednem"?

A koncert - melyen László Attila és Lattman Béla mellett Oláh Kálmán és Borlai Gergő játszott (no meg Emílio, aki besétált és egyből kabátban felsétált a színpadra egy ének-impróra) - nagyon kellemes zenéket adott, a végén elhangzó balladák igazán finomak voltak.
A csodák köztünk élnek: Deseő Csaba és Berkes Balázs (remélem mindenki tudja, hogy a magyar jazz élő történelmeiről írok) nagy örömömre odaültettek asztalukhoz, így ismét sok okos gondolatot hallhattam "jazzfilozófiából". A koncert után a zenészek asztalánál kötöttem ki, így a következő generáció sztoriából is "begyűjtöttem" párat.

Utolsónak maradtam, így végül belenézhettem Laci szemébe: mosolygott. De jó!

Ja és megdölt a pár napja leírt gondolatom: mégis tudok a jelenből is találni "Jóembereket". Nem ragozom tovább: hallgassátok meg a myspace-en László Attila zenéjét  ( http://www.myspace.com/attilalaszlo ), menjetek rá a Nyitott Műhely honlapjára ( http://www.nyitottmuhely.hu/ ) vagy csak nézzétek meg Deseő Csaba arcát ezen a képen (Fodor "Pege" Aladár remek fotóján):
Még a képről pár szó:
Azt hiszem, ezért is szeretek jazz-koncerteket szervezni. Ilyen őszinte örömet más produkciója kinek ad még?
De szeretném, ha egyszer eljönne az az idő, hogy mindenki tudja, kik vannak még a képen. Érdekesség: Gyárfás István és Szalóky Béla éppen Calcuttában hírdetik a magyar jazz minőségét, teltházas jazzfesztiválon. 
Finta Laci és a zenészek: ennyi "jóember" erre az írásra elég. Jóéjszakát.